Bill & Tom-Botrányos csajozások!

Igaz a hír, hogy a rajongókkal ágyba is bújtok?

Tom: Nem teljesen igaz. Ha van egy lány, aki bejön, akkor miért hagyjam ki? Még fiatalok vagyunk, és régen a tengerészeknek is volt minden kikötőben 1-1 barátnője, így amikor megérkeztek valahova, máris volt egy ismerősük. Szerintem ebben semmi kivetnivaló nincs, csak ügyesen kell intézni.

Mit jelent az, hogy ügyesen?

Tom: Hát, illik előre tisztázni, hogy én mit szeretnék, mert nem szabad senkinek az érzelmeivel játszadozni. Azt nem tartom korrekt dolognak.

Bill:Én pedig pont az ellentéte, romantikus alkat vagyok. Az igaz szerelmet keresem, és hiszem, hogy egyszer meg is találom. Én az a fajta srác vagyok, aki képes éjszakákon át beszélgetni. Azt gondolom, hogy mindenki összeakad egyszer az igazival, csak mondjuk nem veszi észre.

Hogy ismerkedtek a lányokkal?

Bill: Hát, mióta ismertek lettünk, elég nehéz-legalábbis nekem. Tom és Georg kicsit lazább.

Tom: Köszi a szimpatikus jellemzést! Szerintünk egyszerűen semmi gáz nincs abbaj, hogy 1-1 helyes lánynak megadjuk a számunkat. Vagy egy cetlin tudatjuk velük, hogy melyik hotelben lakunk. Ha odajönnek, eltöltünk velük egy kellemes estét vagy órát, és ennyi. Én nagyon bírom, hogy bárhol feltűnünk, csajok százai sikítoznak, a nevünket üvöltözik, és attól, hogy rájuk nézünk és odasziázunk, totál boldogok. Örülök, ha a dalainkkal képesek vagyunk adni valamit a rajongóinknak, ami a hétköznapokból hiányzik nekik. A rengeteg köszönő levél alapján pedig azt gondolom, ha holnap vége lenne ennek az egésznek, akkor is megérte

Hogy tudjátok kezelni a sikítozó tiniket?

Bill: Én a normális kapcsolatteremtés híve vagyok. Ha kedvesen mosolygok rájuk, és érzik, hogy én is csak egy ember vagyok, általában megnyugszanak. A turnén például a Schrei című szám közben mindig felhívok egy rajongót a színpadra, hogy érezze a közönség, foglalkozunk velük. Előfordult, hogy egy lány a dal végéig a nyakamban lógott, és szinte énekelni sem tudtam, úgy összepréselt. Hiába próbáltam lefejteni magamról, csak szorított egyre jobban. De általában nagyon kedvesek, kérnek egy-egy puszit, egy aláírást, esetleg egy közös fotót.

Tom: Én is szívesen adok puszikat a helyes lányoknak, de a színpadon engem kicsit gátol a gitárom a mozgásban.(mosolyog)

Ha jól tudjuk, a színpason kívül nem hagyod ki a közelebbi kapcsolatokat sem…

Tom: Jajj, ne má! Most utoljára beszélek erről, mert kicsit eldurvultak a dolgok. Az történt ugyanis, hogy egy buliban egy Ann-Katrin nevű lány odajött hozzám és dumáltunk. Nagyon helyes volt, és kicsit közelebbi kapcsolatba kerültem vele-pontosabban megfogtam a fenekét, és csókolóztunk. Egy fotós az egészet megörökítette, és másnap az összes újságban címlapon jelentek meg a képek. A rajongók pedig elkezdtek nyomozni a lány után, és viszonylag haamr ki is derítették, hogy ki ő. Féltékenységük nem ismert határokat, és szegény lányt életveszélyesen megfenyegették. Azóta nem mer egyedül az utcára lépni, mindenhova a szülei kísérik. Úgyhogy nem sült el túl szuperül ez a dolog.

Igaz, hogy fiúk is írnak nektek?

Tom: Persze. Bár először fura volt, hogy fiúk is lelkesednek értünk, de már kezdem megszokni! Mondjuk szerencse engem nem érint ez a téma, hanem inkább a másik felemet…

Bill: Persze, fokozd csak a pletykákat!!! Enélkül is állandóan megkapom, hogy a fiúkra bukom! Mindezt csak azért, mert érzékenyebb vagyok az átlag pasiknál. Különben is, a legtöbb levelet Gustav kapja, amiből kiderülhet, hogy a fiúk körében az izmos csávók a menők….